2009. május 30-31 Madrid EKF REGIONÁLIS CSAPATBAJNOKSÁG

Megmondom őszintén, miután hazajöttünk az EB-ről, nehezen álltam neki edzeni, hogy a jó forma ne múljon el, és a Regionális EB-re is felkészülten menjek, hiszen egy újabb lehetőség előtt állt, a már EB-n is bizonyított Női csapat. Mivel az EB jól sikerült, tényleg nagyon jó hangulatban teltek az edzések, amit örömünkre továbbra is Andris vezetett. Egy fiú és egy lány csapat nevezett a madridi megmérettetésre. Ádi az utolsó edzésen agyrázkódást kapott, ezért Ő sajnos nem tudott a csapattal tartani. A fiú csapatban így Milán, Hunor, Kun Peti, Dongi, Soma került be. A lány csapat pedig a már megszokott, Zsuzsa, Fruzsi, Bea felállásban állt tatamira. A verseny a fiú küzdelmekkel kezdődött. A mi csapatunk nagyon jól kezdett, és az első körben búcsúztatta a bolgár csapatot. A második körben a helyi madridi fúk jöttek, ahol nem kis bírói segítséggel sajnos kikaptunk.
Majd délután kezdtünk mi. A rituálé ugyanaz volt, ittunk egy kávét, jól éreztük magunkat, majd elkezdtünk bemelegíteni. Már ott éreztem, hogy jól megy, pedig az edzéseken előtte nagyon görcsösnek éreztem magam. Ennek most szerencsére nyoma sem volt, és sikerült megint nyugodt, de mégis önkívületi állapotba kerülnöm. Az első 2 meccsünk helyi spanyol csapatok ellen volt, mind a 2-n mind a hármunknak jól ment. Kifejezetten jól ment. Majd következtek az erősebb ellenfelek. 3.körben a zágrábi EB csapat döntő egyik résztvevője, az orosz csapat, akinek mind 3 tagja Európa és Világbajnoki helyezett. De mi is azok vagyunk, amit most végre sikerült is elhinnünk. Elsőként nyomott Zsuzsa, majd jöttem Én az oroszok és a női mezőny egyik legjobbjával a -61kg SOBOL-lal. Nem ijedtem meg, hogy ki áll Velem szemben, annyit tudtam csak, hogy meg akarom verni. Így is álltam fel, amit Ő is észrevett, támadásait rendszerint kivédekeztem, és amikor csak lehetőségem akadt, visszanyomtam Őt, és Én tettem nyomás alá, amihez Ő nem nagyon volt hozzá szokva. Érezte, hogy nem csinálhat akármit ellenem, így meglehetősen idegölő meccs volt. Majd, hogy honnan, azt a mai napig nem tudom, de egy támadásom után, bekerült a sarokba, el akart belőle menni és fejbe rúgtam bal lábbal. Őrjöngtünk mind annyian, hihetetlen jó érzés volt. Így kaptam 3 pontot és megnyertem a meccset. Így az oroszok után jöttek a döntőbe jutásért a Törökök!! Hát őket sem kell senkinek sem bemutatni, szintén nagyon jó versenyzők alkotják. A bírói felállás érdekes volt, ugyanis betettek egy török bírót is közéjük. Az első meccsen Zsuzsa küzdött a -53 kg-os Celik ellen. Zsuzsa nagyon koncentrált végig és azt kell hogy mondjam, hogy egy nagyon jó meccs volt. Celik csak is a török bírónak köszönhette, hogy döntetlen lett a végeredmény és nem 4:1! Majd következtem Én a +68kg-os ARAS-al, aki nem tudom hány szoros Európa – és Világ Bajnok. Még soha nem küzdöttem vele. Egy valamit tudtam csak, hogy nem szabad közel kerülnöm hozzá, mert fizikálisan jóval erősebb, mint Én, így úgy dobálna, mint egy rongyot. Szintén kiegyenlített meccs volt, Andris azt kérte Tőlem, hogy ne kockáztassak, jó nekünk a döntetlen is. Szót fogadtam Fruzsina volt világ szeme, egy nagyon harcias és kemény küzdelemben, török bírói segédlettel kikapott 1 ponttal, így a törökök mentek a döntőbe. Nagy lehetőség volt ez nekünk és bosszantó nagyon, hogy bírói dolog miatt ment el.
A Franciák ellen mentünk a 3. helyért! A bosszúság után, amit a törökök elleni meccseink után érzetünk, hamar a nyugalom és az elszántság vette át a szerepet mind a hármunkban. Megint az volt bennünk, hogy megcsináljuk, és erre minden esélyünk is megvolt! A sorrend Zsuzsi, Bea, Fruzsi volt. A meccseink, nagyon meggyőzőek és egyértelműek voltak, így ugyan kisebb szurkolói táborral a hátunk mögött, de 2004. után a MAGYAR LÁNY CSAPAT újra 3. helyezést ért el. Azt hiszem ezzel bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk megverni a „nagy ” csapatokat és hogy az EB-n elért eredmény, nem volt véletlen!
Nagyon örültünk az eredménynek, mert bebizonyosodott, hogy mi tényleg egy olyan csapat vagyunk akikkel igenis számolni kell!!!!